gépészmérnök
1947-ben születtem Budapesten. Szüleim már fiatal korom óta a műszaki pálya felé irányítottak. Először az épületgépészeti technikumot végeztem el, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Hőerőgépész Szakát. Mivel első munkahelyem az olajiparhoz kötött, ahol több mint negyven évig dolgoztam, ezért végül a vegyipari gépészet lett a hivatalos szakterületem. Az olajiparban tanultam meg, hogy az életben nem lehet egy szakmában gondolkodni. Minden megoldandó feladat összetett és nagyon széles ismereteket igényel. Egyszerre kellett lenni gépész-, vegyész-, villamos mérnöknek, informatikusnak és emellett olyan társadalomtudományi ismeretekkel is kapcsolatba kellett kerülni, amivel a jó csapat munkát meg lehetett szervezni. A Gábor Dénes Díjat 1991-ben kaptam az olajiparban végzett innovatív tevékenységemért. A külföldi technológiákon alapuló termelő üzemeinket folyamatosan tovább fejlesztettük, hogy nagyobb kapacitással, energetikailag hatékonyabban, és komplexebb termék palettával tudjanak termelni. Emellett nem szakadtam el a sporttól sem. Tizennégy éves korom óta foglalkozom a versenysporttal, mint sportoló, és mint edző. Feleségemmel 1971 óta élünk harmonikus házasságban. Három fiunk született, akik szintén a műszaki pályán dolgoznak. Az öt unokánk közül is egy most végez a BME Gépészmérnöki Karának mester szakán. Széles érdeklődési körömet a nyugdíjazásom sem szakította meg. Jelenleg is aktívan részt veszek néhány tudományos társaság munkájában, Gépipari Tudományos egyesület, Magyar Hegesztési Egyesület, Magyar Anyagvizsgálók Egyesülete, Sporttudományi Társaság, Magyar Edzők Társasága. Emellett Tagja vagyok a Magyar Mérnök Kamarának, ahol a Vegyészmérnöki Tagozat Minősítő Bizottságában dolgozom