Díjazás éve: 2012
Mérnök-hőfizikus, az MTA doktora, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. tudományos tanácsadója.
1948. augusztus 8-án született Bátán. 1973-ban okleveles mérnök-hőfizikusként végzett a Moszkvai Energetikai Egyetemen, 1984-ben megszerezte a kandidátusi fokozatot, 2012-ben pedig az MTA doktora címet. 1973-1983 között az Atomenergia Kutatóintézet tudományos munkatársa, 1983-1995 között különböző műszaki beosztásokban a Paksi Atomerőmű Zrt-nél dolgozott, ahol 1995-től tudományos tanácsadó és a Pécsi Tudományegyetem tudományos főmunkatársa. Az MTA Pécsi Területi Bizottságának alelnöke, a Magyar Mérnökakadémia tagja. Irányításával és tudományos eredményei alapján valósult meg a Paksi Atomerőmű földrengés-biztonsági megerősítése. Elsőként vetette fel az atomerőmű üzemidő hosszabbításának lehetőségét, s irányította az előkészítő munkákat. Kutatási területét az atomerőművek biztonsága szerkezeti integritással összefüggő kérdései képezik. 180 cikk, előadás és öt könyv-fejezet szerzője. 1974-ben Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérmet, 1981-ban Jánossy Díjat kapott. 1999-ben elnyerte a Pécsi Akadémiai Bizottság Tudomány-szervezési Díját, 2009-ben a Zsolnai Díjat, 2011-ben a Tolna Megyei Mérnöki Kamara Alkotói Díját és a Dél-Dunántúli Regionális Ügynökség Innovációs Díját.
A díjat az atomerőmű földrengés-biztonsága felülvizsgálatának és megvalósítási koncepciójának valamint módszertanának kidolgozása és gyakorlati alkalmazása terén nyújtott alkotó közreműködéséért, a nemzetközi gyakorlatban egyedülálló módon megvalósult kivitelezés felügyeletéért, az erőmű üzemidő hosszabbítására vonatkozó stratégiai döntés kezdeményezése és előkészítése, majd a program kidolgozása során tanúsított meghatározó alkotó tevékenységéért kapta.