Díjazás éve: 2005
villamosmérnök, az MTA levelező tagja, a BME Híradástechnikai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára
1943−ban született Budapesten. Villamosmérnöki oklevelét 1967−ben a Műegyetemen szerezte. A műszaki tudományok doktora, az MTA levelező tagja. 1967 óta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatója, 1992−től egyetemi tanár, a Híradástechnikai tanszék vezetője. 1994−től 2001−ig a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja, 2002−től 2004−ig az Egyetem stratégiai rektorhelyettese. Több évtizedes oktatási tevékenységének főbb témái az elektronikus áramkörök, a szinkronizáció, a szórt spektrumú technikák, korszerű modulációs technikák és áramköreik, a hírközlés elmélete és a mobil kommunikációs rendszerek. Eredményeit közel kétszáz dolgozatban jelenette meg, szabadalmainak a száma 13. Hazai és nemzetközi szakmai elismertségét jelzik nagy presztízsű tudományos szervezetekben betöltött pozíciói (pl. a Wireless Networks című folyóirat szerkesztője, a Create Net (Olaszország) kutatóintézet igazgatósági tagja, az MTA SZTAKI Intézeti Tanácsának tagja, az MTA Távközlési Rendszerek Bizottság elnöke (1999−2005), a Mobil Innovációs Központ elnöke). 1997-ben Eötvös-, 1999−ben Széchenyi-, 2004-ben Simonyi Károly-díjat vehetett át. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki.
A díjat az alkalmazott kutatás, az ipari termékfejlesztés, a szórt spektrumú rádiókommunikációs rendszerek, az ultra kis torzítású szinuszos oszcillátorok, a grafikus display-ek vektorgenerátora és a mobil infokommunikációs rendszerek fejlesztése és az új ismeretek széleskörű publikálása terén elért eredményeiért, nemzetközi elismerést szerzett iskolateremtő munkásságáért, a fiatal hallgatók és kutatók igényes szakmai munkára neveléséért, áldozatos tudomány- és innováció szervező közéleti tevékenységéért, valamint az egységes Digitális Rádiótelefon-rendszer megvalósítása érdekében tett szakmai-társadalmi érdemeiért nyerte el.