† 2020. november 13.
Díjazás éve: 2009
1941-ben született Budapesten. Villamosmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte 1964-ben. Az egyetemi doktori címet 1970-ben, a kandidátusi fokozatot 1978-ban, a műszaki tudomány doktora fokozatot 1989-ben szerezte meg. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára. 2004-ben az MTA levelező taggá választotta. Kezdetben a félvezető eszközök fizikájával foglalkozott. Lényegesen hozzájárult a Gunn dióda elméletéhez. Megalkotta az “integrált termoelem” hőgradiens érzékelőt. A hálózatelmélet területén megalkotta a pólus-zérus fogalom elosztott RC hálózatokra vonatkozó általánosítását. Az utolsó 25 évben a termikus tulajdonságok analízise és mérése terén ért el lényeges eredményeket. Új, hatékony algoritmusokat dolgozott ki a termikus szimuláció céljára. Úttörő munkát végzett az IC tokok termikus tranziens mérése és az ennek alapján végzett struktúra identifikáció terén. Ezen eredményei a T3Ster nevű, sorozatban gyártott berendezésben tárgyiasulnak, amelyet vezető IC gyártó cégek használnak (Intel, IBM Zurich, Philips, Infineon, Samsung, LG, Osram, stb.). Publikációinak száma 330. Kitüntetései: a H.Rosten (USA) alapítvány megosztott díja (2001), Akadémiai Díj (2002), Szent-Györgyi Albert-díj (2006).
A díjat a félvezető eszközök és mikroelektronikai rendszerek termikus viselkedésének kutatása, a félvezető gyártó és elektronikai világcégek által elterjedten használt termikus tranziens teszter (T3ster) és a hozzá kapcsolódó mérésadat kiértékelő szoftver, a VARIPLATE változtatható hőellenállás, a STATIM termikus interfész anyagok minősítésére szolgáló eljárás kifejlesztése, a sikeres termékekkel a társaság nemzetközi hírnevének növelése terén elért eredményeiért, a tanszék spin-off cégének (Micred Kft) létrejöttében, majd irányításában, az új BSc tantervhez igazodó Mikroelektronika tárgy kidolgozásában vállalt meghatározó szerepéért, áldozatos felsőoktatási tevékenységéért kapta.