Díjazás éve: 2011
Villamosmérnök, az MTA doktora, habilitált egyetemi tanár, a BME Elektronikai Technológia Tanszék tanszékvezetője.
1958-ban született Budapesten. Villamosmérnökként végzett (BME 1981), a kandidátusi fokozatot 1992-ben, az MTA doktora címet pedig 2001-ben kapta. A BME habilitált (2001) egyetemi tanára. Pályafutását a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet és a Mikroelektronikai Vállalat kutató-mérnökeként kezdte. 1984 óta a BME Elektronikai Technológia Tanszék (ETT) oktatója, 2003 óta annak tanszékvezetője. Az MTA Elektronikus Eszközök és Technológiák Bizottság elnöke. Fő kutatási területei: az elektronikai egységek nagyfelbontású összekötetés hálózataiban fellépő meghibásodási mechanizmusok vizsgálata, valamint a rétegtechnológiákon alapuló környezetvédelemi és orvosbiológiai érzékelők kutatása. Több, mint 200 cikk és 9 szabadalom szerzője, ill. társszerzője, idézettsége 500 feletti. Szenzorikai témájú monográfiái a Taylor and Francis gondozásában bekerültek a szakterület alapvető művei közé. Vezetése alatt megújult az ETT kutatási szerkezete, infrastruktúrája és ipari kapcsolatrendszere, 8 fiatal oktató szerzett PhD fokozatot. Elismerések: International Microelectronics and Packaging Society „Fellowship” kitüntetés (1998), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1997), IEEE Professzori Ösztöndíj (2001).
A díjat a mikroáramköri megbízhatósági vizsgálatokkal, nevezetesen az elektrokémiai migrációval kapcsolatos alapkutatási eredményeiért, melyek nagy jelentőséggel bírnak az ólommentes forrasztás terén, a vékony- és vastagréteg technológiák, valamint funkcionális polimerek alkalmazásával kialakított orvos-biológiai érzékelők, szenzorok és diagnosztikai berendezések területén létrejött és szabadalommal védett megoldások kidolgozásában való alkotó részvételéért, a magyar tudományos kutatási-fejlesztési eredmények nemzetközi ismertségét és tekintélyét egyaránt növelő szervezési és publikációs tevékenységéért, új oktatási-kutatási-innovációs kompetenciák kialakításáért nyerte el.