fizikus, csillagász, a Princeton University egyetemi tanára

1976-ban született Siófokon. Fizikus, csillagász és angol szakfordító szakokon végzett az ELTE-n. Kutatómunkáját az MTA CsKI-ben kezdte Dr. Kovács Géza irányítása alatt, majd a Harvard Egyetemen folytatta. Doktori fokozatát 2004-ben szerezte, utána a Harvardon kutatott, mint Hubble és National Science Fellow. 2011-től Princeton Egyetem Asztrofizika Tanszékén egyetemi tanár, ahol 2014-ben végleges kinevezést kapott. Munkája során, magyar munkatársaival, kifejlesztett egy teljesen automata robottávcsövet, amely az éjszakai égbolt csillagainak nagy pontosságú fotometriai megfigyelésére képes. A „HAT” távcsövekből kialakított, egész világot átölelő hálózat, jelenleg a következő 5 helyen üzemel: Arizona (USA), Hawaii (USA), Chile, Namíbia, Ausztrália. A távcsőhálózat segítségével Bakos és csapata több mint 100, távoli csillag körül keringő exobolygót fedezett fel. Sok ezek közül első volt a maga nemében, és mind gyökeresen különbözött a Naprendszerünk égitesteitől. Elismerések: Beatrice Tinsley Award (2014), Packard Fellowship (2012), Alfred Sloan Research Fellow (2012), Muhlmann Award of the Astronomical Society of the Pacific (2011), Newton Lacy Pierce Prize of the AAS (2010), Paul Hertelendy díj (2008), Popular Science Annual Brilliant 10 Award (2007), Magyar Köztársasági Ösztöndíj (1998, 99, 2000).

A díjat a más csillagok körül keringő bolygók és az időtől függő jelenségek kutatásában, az autonóm kistávcsövek kifejlesztésében és nemzetközi hálózatba szervezésében, több földrészen való egyidejű működtetésében, az első teljesen automata, homogén csillagászati távcsőhálózat tervezésében, és megvalósításában vállalt meghatározó alkotó teljesítményéért, több mint száz új exobolygó felfedezéséért, a magyar szakemberek nemzetközi tekintélyének növeléséért nyerte el.