Díj

A programot Darvas Ferenc Klubelnök és Keserű György Miklós házigazda nyitották meg és köszöntötték a vendégeket.

Az első prezentációt Dr. Volk Balázs (Egis Gyógyszergyár Zrt., hatóanyagfejlesztési igazgató) mutatta be, előadásának címe: “Gyógyszerhatóanyagok gyártóeljárásának fejlesztése”, mely a gyógyszerhatóanyagok gyártóeljárásának fejlesztését mutatta be, elhelyezve azt a projekt indítástól a törzskönyvezésig tartó teljes gyógyszerfejlesztési folyamaton belül, az Egis, mint generikus gyógyszergyár szemszögéből. A prezentáció részletesen taglalja a hatóanyagtechnológiai fejlesztés egyes szakaszait, laborszinttől nagy laboron és félüzemen át a nagyüzemig, továbbá a folyamatot végig kísérő analitikai fejlesztést, a fejlesztés iparjogi megfontolásaira is kitérve, és Egis esettanulmánnyal illusztrálva.

Ezt követte Éles János PhD (Richter Gedeon Nyrt., főosztályvezető helyettes, Kémiai Főosztály, továbbá laborvezető (Gyógyszerkémiai Kutatólaboratórium I.) “CNS kutatás egy nemzetközi cégnél – az elmúlt 15 év gyógyszerkémiai tapasztalatai” című előadása.

Az előadó a központi idegrendszer (CNS) megbetegedéseiről beszélt, mely véleménye szerint a népesség átlagéletkorának növekedésével már a közeljövőben súlyos terhet fognak jelenteni az egészségbiztosítóknak. Az Alzheimer kór, a Parkinson kór, agyi ráktípusok, és az agyvérzés kezelései súlyos dollár milliárdokba fognak kerülni. Mindemellett meg kell említeni, hogy az egyre gyakrabban diagnosztizált autizmus kezelése is komoly kielégítetlen igényként jelenik meg. Ezeket a tényeket számba véve a gyógyszeripar kötelessége lenne új, hatékony CNS terápiák bevezetése, ennek ellenére azt tapasztalhatjuk, hogy a CNS gyógyszerfejlesztés előtt álló akadályok sorra tántorítják el a Big Pharma cégeket a terület kutatásának művelésétől. A Richter Gedeon Nyrt. felsővezetése továbbra is elkötelezett a CNS kutatás mellett, remélve ettől azt, hogy a Cariprazine sikerét követően újabb sikeres molekulák jelenhetnek meg a cég klinikai portfóliójában. A központi idegrendszeri gyógyszerek fejlesztése során a megfelelő agyi penetráció elérése gyakran komoly kihívás. Az elmúlt évtizedekben számos analízis készült segítve a gyógyszerkémikusokat ideális felszívódású orális adagolású molekulák, és ezen belül megfelelő agyi penetrációval rendelkező CNS aktív szerek felkutatásában. Számos egyszerűbb mérőszám (logP/D, MW, pKa, TPSA stb.) illetve azokon alapuló metrika (Ro5, LE, LLE, LELP, CNS MPO) került bemutatásra az irodalomban, amelyek segíthetik a kutatókat a gyógyszerszerű molekulák tervezésben. Az előadásban röviden bemutatásra kerülnek leggyakrabban alkalmazott paraméterek, amelyeket számba veszünk molekuláink tervezésében és néhány példán keresztül bemutatjuk ezek hatását az elkészült molekuláink primer farmakológiai (ADMET) tulajdonságaira.

A harmadik előadó, egyben a rendezvény házigazdája Prof. Dr. Keserű György Miklós az MTA TTK Gyógyszerkémiai Kutatócsoport, tudományos tanácsadója, egyetemi tanár volt. Előadásának címe: “Új lehetőségek a kismolekulás gyógyszerkutatásban”

A biológiai terápiák fokozatos térhódítása ellenére a hagyományos, kismolekulás gyógyszerkutatás továbbra is megkerülhetetlen az új terápiák kutatásában. Az elmúlt közel 250 évben előállított kb. 150 millió kismolekula az elvileg előállítható vegyületeknek azonban csak elenyésző részét képezi. Ráadásul, ezeknek a molekuláknak a fele csak alig 150 féle alapvázat tartalmaz, vagyis az eddig előállított molekulák nagyban hasonlítanak is egymáshoz. Kutatásaink elsőként arra irányultak, hogy feltárjuk az új molekulák előállításában mutatkozó korlátok okait. Az előállított molekulákat és a hozzájuk vezető reakciókat elemezve a megállapítottuk, hogy ezek többsége olyan vegyület, amelyet ismert és robosztus reakciókkal, jó termeléssel, megvásárolható reagensekkel, néhány reakciólépésben ésszerűen, viszonylag könnyen elő lehet állítani. A szintézisekhez alkalmazott reakciókat vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy ezek zömét mindössze négy reakciótípus (alkilezés, acilezés, szén-szén kötés létrehozása és védőcsoportok használata) teszi ki. Ezen belül pedig az összes felhasznált reakció több mint 60%-a amid képzés, a Suzuki reakció, az aromás nukleofil szubsztitúció, egy védőcsoport eltávolítása aminokról és aminok reakciója elektrofilekkel. Jóllehet ezek a reakciók felelnek meg leginkább a mai gyógyszerkémiai gyakorlat feltételeinek, azonban segítségükkel az elvileg előállítható molekuláknak csak egy kis része érhető el. Hogyan bővíthetjük tehát a gyógyszerkutatás számára elérhető molekulák körét? Az előadásban négy lehetséges megoldást javaslunk e célra [1]: a mesterséges intelligencia alapú szintézistervezést, az ésszerű és intelligens automatizálást, valamint új reakciók és technológiák handrendbe állítását. [1] G.M. Keserű et al. Nature Rev. Drug Disc. 17, 709–727 (2018)

Az estet Dr. Kotschy András PhD, DSc (Servier Kutatóintézet Zrt., igazgató) “Új célpontok – új kihívások a gyógyszerkutatásban” című prezentációja zárta.

Az elmúlt években az életfolyamatok jobb megértése a kutatások előterébe hozott több olyan biológiai célpontot is, amelyeket korábban a kismolekulákkal elérhetetlen (undraggable) kategóriába soroltunk. Az előadás röviden vázolja, hogy a gyógyszerkutatók milyen irányokban keresik a választ ezekre a lehetetlennek tűnő kihívásokra, valamint egy saját példán keresztül bemutatom, hogy milyen nehézségeket kellett leküzdenünk az Mcl-1 fehérjét gátló, jelenleg klinikai vizsgálati fázisban levő S64315 vegyület felfedezése során.

A rendezvény végén a vendégek kérdezhettek az előadóktól, majd Darvas Ferenc és Keserű György Miklós zárta a klubnapot.

Feliratkozás a legutóbbi változások RSS listájára Az oldal DokuWiki motorra épül Üzenet az adminisztrátornak